Ma igazi ködös őszi idő volt, aminek már reggel megörültem amikor kinéztem az ablakon. Különösen azért mert a mai napra semmi értelmes programom nem volt, Timejámék is mentek a családdal az ünnepből kifolyólag erre-arra. Már a hazaúton be voltam zsongva, ahogy a ködös utakon kanyarogtam és suhantak el mellettem a képek. Felkaptam a gépet meg melegebb ruhát aztán mentem is kifelé. Sajnos a városban nem sok nyoma volt a ködnek, de lakott területeken kívül a szántóföldeken csodás ködfátyol feküdt. Mindehol őszi színorgia, sárga levelek vitorláznak a föld felé és hullottak rá mindenre ami csak egy pillanatra is megállt.
Nem volt kint senki csak csend meg hideg. Csak a lehulló falevelek kopogtak amikor a földre estek. Ezt a hangot máshol és máskor nem is hallani, csak ha ilyen végtelen csönd van és nyugalom. Egy kis földes út falun és városon kívül, két oldalán pedig végtelen szántóföldek melyek csak ilyenkor a ködben végtelenek igazán és melyek mindegyike más és más, de mégis ugyanaz és ugyanúgy úszik rajta a köd és teszi végtelenné, végtelenül egyszerűvé. Pont ettől szép szerintem.
Canon EOS 40D + 12-24/4
Canon EOS 3000 + Canon 50/1,8 + 200-as Tesco
3 megjegyzés:
nagyon klassz kis őszi összeállítás és a szöveg is kellően illusztrálja a képeket. ;) főleg az első csoport képei tetszenek! (a fába vésett feliratért kár, de hát ilyenek ezek az emberek...)
Az összefirkált fás kép maga a tökéletesség, teljesen a hatása alá vont. Respect, Maestro! :)
Péter: köszönöm ismét!:)
Szabi: már megérte lefotózni!:)
Megjegyzés küldése