2009. augusztus 25., kedd

Szotyi


Mit nekem HD videó funckió! :D

Canon EOS 40D + Canon 50/1,8 (sorozat 20 képből .GIF-be "fűzve")

2009. augusztus 21., péntek

Augusztus 20

Nálunk (hivatalosan) nem állami ünnep augusztus 20-a, de mégha munkaidő után is, azért mifelénk Dunaszerdahelyen illik ezt megünnepelni minden évben. Este 6-től kezdődtek a programok, beszédek, mise, koszorúzás, egy kis zene majd a Himnusz.
A szomorú csak az, hogy a 23 ezer lakosú város kb 80%-os magyar lakosságát tekintve a jelenlévők száma nagyon kevés volt, hiszen a fellépőkön, beszédet mondókon, koszorúzókon és a környékbeli média képviseletén kívül nem sokan vettek részt az "ünnepen".
Kicsit később, 8 óra tájékában pedig meggyújtották a magyar szolidaritás tüzét, ami egy régi cserkészhagyományból ered, amit az utóbbi években élesztettek újra magyarországon is és itt is. Lényege, hogy egy előre megbeszélt napon egy időben több helyen is tüzet gyújtanak szerte a világban azokon a településeken ahol magyarok élnek.
A részvétel itt sem volt sokkal nagyobb, de így legalább családiasabb hangulata volt az egésznek.







Canon EOS 40D + Tamron 17-50/2,8

2009. augusztus 18., kedd

Felújítás, költözés...

Melóban mostanában nagy a nyüzsgés, felújítnak átkábeleznek, kiköltöznek, beköltöznek, átköltöznek, áthurcolnak, átfestenek, átépítenek...engem még nem ért el a költözés hulláma, úghyogy inkább fotózgattam egy kicsit:)






2009. augusztus 12., szerda

Víz alatt

Kifotózódott a korábban már bemutatott víz alatti egyszer használatos Kodak gépecske. Az első felét a nagyudvarnoki tóban és annak partján fotóztam ki. Ezt nem ajánlom senkinek mivel szinte semmi nem látszik a fotókon a kb. 10 centis látótávolság miatt amit a tó zavaros homokos vize okoz. Így néhány képen egy kékes zöldes homogén "izén" kívül semmit sem látni :)
A másik felét pedig a lipóti fürdőben "pancsoltam el" ahol egy csodálatos délutánt töltöttünk el csodálatos borús időben és néhol kisebb nagyobb esőben...de legalább nem volt sok ember :)
Egész jó ez a 800-as film amit Kodakék beletömnek ezekbe a gépekbe.
Sikerült magamról is készíteni egy igazán előnyös és szép fotót (1. kép) eddig úgyis az volt a gondom, hogy nem volt szerény személyemről egyetlen elfogadható portré sem...aztán az is megeshet, hogy ez sem lett az! :D

2009. augusztus 11., kedd

2009. augusztus 6., csütörtök

Milyen jó...

Milyen jó dolog is a fotózás...az embernek eleinte csak simán megtetszik az, hogy egy fényképezőgéppel azt a kis teret ragadhatja ki a világból ami neki épp megtetszik. Aztán látva mások szép fotóit megpróbálja csiszolni a saját látásmódját és mikor már eljut oda, hogy úgy fotóz ahogy azt éppen a saját hangulata és kedve diktálja akkor már igazán örömét leli benne. Még az sem baj ha nem tökéletes és mindenki által imádott fotók születnek ebből, de ha már egy embernek őszintén tetszik akkor már megérte.
Aztán mindenkit elkap a hév és vagyonokat költ mindenféle kacatra digitálisra, filmesre, objektívekre, vakukra, és hadd ne soroljam tovább...aki érintett az úgyis tudja, hogy ez egy betegség és nincs rá gyógyszer. De hát ki sajnálja a pénzt amikor meglát egy szép fényképezőgépet a neten és épp olyan olcsón árulja valaki, hogy nem lehet kihagyni...
Ez az anyagi része ennek a "dolognak" amit nem igazán lehet már hobbinak nevezni mert jóval több annál. Ami talán a legjobban sikerült fotóknál is többet ér az az, hogy a fotózásnak hála rengeteg érdekes és jó embert ismerhet meg az ember. Nekem is volt szerencsém számtalan ismerősre szert tennem az interneten keresztül akik közül párat személyesen is van szerencsém ismerni.
Elkezdtük ezt a fotóklub dolgot a fiúkkal, akiket azelőtt szinte csak látásból ismertem, pedig egy városban lakunk és tudtam róluk, hogy fotóznak, és pár hónap elteltével már olyan mintha évek óta ismerném őket. Mindig sikerül megtalálni a közös nevezőt és mindig sikerül dűlőre jutni pedig mindegyikünk teljesen más ember de itt ez a kapocs ami összeköt minket és ami összevonzott minket. Jó látni, hogy mennyi embert érdekel a fotóklub és mennyien nyitottak erre és mennyi ember örült annak mikor megtudta, hogy ilyesmivel próbálkozunk a városban, pedig a legtöbbjüket nem is érdekli a fotózás.
Persze az sem utólsó ha elismerik az ember munkáját egy-egy pályázaton és a sok jó fotó közül az ő egyik fotója bizonyul a legjobbnak. A nyeremények mellett vagy előtt ez a legfontosabb jelentősége az ilyen pályázatoknak mert egy jó nagy lökést adnak az ember önbizalmának.

Ez egy külön kis világ ami mindenki fejében kicsit más de valahol mégis egyforma, mert mindenki ugyanúgy néz bele a keresőbe de mindenki máshogy látja benne a világot. Remélem soha nem fog elmúlni az az érzés amit a gomb lenyomásánál és a képek nézegetésénél érez az ember. Ha csak fele ennyi jót hoz a jövőben és ha csak fele ennyire boldogít majd a jövőben akkor sem fogom soha abbahagyni.

2009. augusztus 4., kedd

Luk

Na rászántam magam és végre megcsináltam a csodálatos gyufásdoboz lyukkamerát. Gondolom ezt senkinek nem kell különösebben bemutatni, és az elkészítése sem igényel külön fejezetet hiszen teli van a net efféle videókkal és leírásokkal.
Jó kis játék ez bár hozzá kell szokni mert eléggé babra fele fotózgatni. De hát az a fránya luk megint nagyra sikeredett és nem nagyon lettek élesek a képek mint ahogy az alább látszik is :)
De hát evvan elsőre ennyire tellett, majd veszek magamon erőt aztán nekiszaladok mégegyszer és megpróbálok olyan igazi szűk lukat összehozni. ;)




Természetesen 100-as Teszkófilmet fűztem bele.