Milyen jó...

Milyen jó dolog is a fotózás...az embernek eleinte csak simán megtetszik az, hogy egy fényképezőgéppel azt a kis teret ragadhatja ki a világból ami neki épp megtetszik. Aztán látva mások szép fotóit megpróbálja csiszolni a saját látásmódját és mikor már eljut oda, hogy úgy fotóz ahogy azt éppen a saját hangulata és kedve diktálja akkor már igazán örömét leli benne. Még az sem baj ha nem tökéletes és mindenki által imádott fotók születnek ebből, de ha már egy embernek őszintén tetszik akkor már megérte.
Aztán mindenkit elkap a hév és vagyonokat költ mindenféle kacatra digitálisra, filmesre, objektívekre, vakukra, és hadd ne soroljam tovább...aki érintett az úgyis tudja, hogy ez egy betegség és nincs rá gyógyszer. De hát ki sajnálja a pénzt amikor meglát egy szép fényképezőgépet a neten és épp olyan olcsón árulja valaki, hogy nem lehet kihagyni...
Ez az anyagi része ennek a "dolognak" amit nem igazán lehet már hobbinak nevezni mert jóval több annál. Ami talán a legjobban sikerült fotóknál is többet ér az az, hogy a fotózásnak hála rengeteg érdekes és jó embert ismerhet meg az ember. Nekem is volt szerencsém számtalan ismerősre szert tennem az interneten keresztül akik közül párat személyesen is van szerencsém ismerni.
Elkezdtük ezt a fotóklub dolgot a fiúkkal, akiket azelőtt szinte csak látásból ismertem, pedig egy városban lakunk és tudtam róluk, hogy fotóznak, és pár hónap elteltével már olyan mintha évek óta ismerném őket. Mindig sikerül megtalálni a közös nevezőt és mindig sikerül dűlőre jutni pedig mindegyikünk teljesen más ember de itt ez a kapocs ami összeköt minket és ami összevonzott minket. Jó látni, hogy mennyi embert érdekel a fotóklub és mennyien nyitottak erre és mennyi ember örült annak mikor megtudta, hogy ilyesmivel próbálkozunk a városban, pedig a legtöbbjüket nem is érdekli a fotózás.
Persze az sem utólsó ha elismerik az ember munkáját egy-egy pályázaton és a sok jó fotó közül az ő egyik fotója bizonyul a legjobbnak. A nyeremények mellett vagy előtt ez a legfontosabb jelentősége az ilyen pályázatoknak mert egy jó nagy lökést adnak az ember önbizalmának.

Ez egy külön kis világ ami mindenki fejében kicsit más de valahol mégis egyforma, mert mindenki ugyanúgy néz bele a keresőbe de mindenki máshogy látja benne a világot. Remélem soha nem fog elmúlni az az érzés amit a gomb lenyomásánál és a képek nézegetésénél érez az ember. Ha csak fele ennyi jót hoz a jövőben és ha csak fele ennyire boldogít majd a jövőben akkor sem fogom soha abbahagyni.