Are You FREE? elnevezéssel idén is megrendezésre került egy igényes, és a környéken egyedülálló jazz fesztivál. A programok október 15-én kezdődtek Mediawave-es zenei filmek vetítésével, majd este egy szindarabot tekinthetett meg a közönség.
Másnap, azaz 16-án már én is részt vettem a fesztiválon, természetesen fényképezőgéppel a szemem előtt. Délután Tóth Viktor tartott workshopot ami nagyon különleges és nem utolsósorban nagyon baráti hangulattal árasztotta el a kis termet. A 2007-es év jazz zenésze különös jelenség és betekintést adott nekünk is az ő világába, gondolkodásmódjába mellyel a zenét és az egész világot közelíti meg. Nagyon jó kis agylazító volt, de egyben elgondolkodtató is. Élmény volt. (mindeközben megszerettem a Tokinát is :) úgyhogy megmarad)
Csak, hogy mégjobban értsétek, hogy milyen hangulatról és életszemléletről beszélek megemlíteném, hogy Viktor egy rozoga Tarabant kombival érkezett, mellette pedig egy Jaguar parkolt amivel a pozsonyi zenészek érkeztek! :)
Másnap, azaz 16-án már én is részt vettem a fesztiválon, természetesen fényképezőgéppel a szemem előtt. Délután Tóth Viktor tartott workshopot ami nagyon különleges és nem utolsósorban nagyon baráti hangulattal árasztotta el a kis termet. A 2007-es év jazz zenésze különös jelenség és betekintést adott nekünk is az ő világába, gondolkodásmódjába mellyel a zenét és az egész világot közelíti meg. Nagyon jó kis agylazító volt, de egyben elgondolkodtató is. Élmény volt. (mindeközben megszerettem a Tokinát is :) úgyhogy megmarad)
Csak, hogy mégjobban értsétek, hogy milyen hangulatról és életszemléletről beszélek megemlíteném, hogy Viktor egy rozoga Tarabant kombival érkezett, mellette pedig egy Jaguar parkolt amivel a pozsonyi zenészek érkeztek! :)
Október 16
Utánuk következett a Tóth Viktor tercett, akik már kissé szabadabb irányzatot követtek, ami első hallásra furának és összeszedetlennek tűnhet, de ha szán rá egy kis időt az amber és át tudja érezni a zenét akkor sokkal csodálatosabb és sokkal mélyebb mint a "sablonos" kotta szerint játszott jazz. Tóth Viktort bőgőn Szandai Mátyás kísérte, a dobok mögött pedig Jeszenszky György ült. A koncert után sikerült szert tennem egy CD-re is még mielőtt elkapkodták volna mindet, a Climbing with mountains című album ami a 2007-es év legjobb jazzlemeze díjat nyerte el.
Október 17
A szombati estét a new york-i The Fonda/Stevens Group nyitotta meg. Az együttes tagjai: Michael Jefry Stevens – zongora, Joe Fonda – nagybőgő, Harvey Sorgen – dob, Herb Robertson – trombita. A nagypapa korú zenészek hihetetlenül közvetlenek és barátságosak voltak. Zenéjükkel méginkább fokozták a "FREE hatást" és méginkább szabadabban zenéltek mint előző este Tóth Viktorék. Néhol már kissé nehezebben emészthető volt számomra, de hát még fejlődnie kell izlésemnek ilyen téren.:)
A szombati estét a new york-i The Fonda/Stevens Group nyitotta meg. Az együttes tagjai: Michael Jefry Stevens – zongora, Joe Fonda – nagybőgő, Harvey Sorgen – dob, Herb Robertson – trombita. A nagypapa korú zenészek hihetetlenül közvetlenek és barátságosak voltak. Zenéjükkel méginkább fokozták a "FREE hatást" és méginkább szabadabban zenéltek mint előző este Tóth Viktorék. Néhol már kissé nehezebben emészthető volt számomra, de hát még fejlődnie kell izlésemnek ilyen téren.:)
A következőkben csak részben módosult az előző formáció, zongoránál maradt Michael Jefry Stevens, nagybőgőnél pedig Joe Fonda. A dobok mögé egy magyar fiatalember, Bágyi Balázs került, a szaxofont pedig Borbély Mihály ragadta meg, így állt össze az Eastern Boundary Quartet mely az amerikai stílust vegyítette a keleteurópaival és néhol népzenei mótívumokkal.
Élmény volt nézni a koncertek alatt a zenészek arcát ahogy öröm ült rájuk és mosolyogva behúnyt szemmel zenéltek lazán, természetesen, mint mikor sétálsz az utcán és lélegzel, és a gondolataid messze járnak, ugyanilyen természetesnek tünt az ahogy zenéltek, és saját kreativitásukat hatalmas zenei tudásukat vitték bele minden egyes hangba. Ahogy zenélés közben egymásra néztek és mosolyogtak és nevettek és örültek annak ha a másik nyomott egy hihetetlen dobszólót, és úgy csodálták mintha akkor hallották volna először, pedig a legtöbben már évek óta együtt zenélnek. Nem végig a megírt, ezerszer begyakorolt ritmusokat és hangokat nyomták hanem szárnyaltak, kibontakoztak és ezzel a szabadsággal olyan különös hangulatot teremtettek amit más zenei stilus nem nagyon tud visszaadni csak a jazz. Volt, hogy annyira belefeledkeztem, hogy el is felejtettem a szemem elé emelni a gépet és lefotózni a hihetetlen arcokat és átélést, de szerencsére azért volt az ilyenből bőven. :)
Remélem úgy alakul, hogy folytatódik a JazzKlub és remélem, hogy fotózhatom és ezáltal részt vehetek minden koncerten, mert nagyonis kezd nekem ez megtetszeni. :)
Remélem úgy alakul, hogy folytatódik a JazzKlub és remélem, hogy fotózhatom és ezáltal részt vehetek minden koncerten, mert nagyonis kezd nekem ez megtetszeni. :)
Canon EOS 40D + Tokina 12-24/4 + Tamron 17-50/2,8 + Canon 50/1,8 + Canon 55-200(uborka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése