Ma végre nem csak a naptár szerint volt tavasz és zépen előbújt a nap melegítve a hátam és meghozva a kedvem egy kis fotózáshoz hazaúton. Általában nem szoktam ilyet csinálni, hogy megyek aztán fotózom ami éppen megtetszik, talán azért mert általában nincs is nálam digitális gép amivel könnyedén lehet kattintgatni fűre-fára mégha meg is fordul a fejemben az efféle szórakozás, de ma épp volt nálam, úgyhogy nem is folytottam el magamban az első hivogató részlet okozta csábítást és pár lépés után előszedtem a gépet és visszaballagtam. Innentől kezdve már el se raktam a gépet és fotóztam hazafelé mindent ami megtetszett. Jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Így kell ezt csinálni,fotózni ész nélkül,mivel ha nem fotózol képeid sem lesznek:-)
Ezt a bölcsességet örökre jegyezd meg Lacus!!!:-DD
Bölcsességed határtalan! :DDD
na ez az amit nekem is kéne. csak bambán sietek haza, és a gép meg csak lapul a táskában... nade majd a napocska csak előhozza belőlem is a fotóst.
(a második kép cime legyen az hogy: "a cukrosbácsi" :)
meg erre szokták még mondani hogy legrosszabb kép az el nem készült kép :) a cukrosbácsis király :)
bólogat, bólogat. :D :D :D
Megjegyzés küldése