Ködös

Ma igazi ködös őszi idő volt, aminek már reggel megörültem amikor kinéztem az ablakon. Különösen azért mert a mai napra semmi értelmes programom nem volt, Timejámék is mentek a családdal az ünnepből kifolyólag erre-arra. Már a hazaúton be voltam zsongva, ahogy a ködös utakon kanyarogtam és suhantak el mellettem a képek. Felkaptam a gépet meg melegebb ruhát aztán mentem is kifelé. Sajnos a városban nem sok nyoma volt a ködnek, de lakott területeken kívül a szántóföldeken csodás ködfátyol feküdt. Mindehol őszi színorgia, sárga levelek vitorláznak a föld felé és hullottak rá mindenre ami csak egy pillanatra is megállt.

Nem volt kint senki csak csend meg hideg. Csak a lehulló falevelek kopogtak amikor a földre estek. Ezt a hangot máshol és máskor nem is hallani, csak ha ilyen végtelen csönd van és nyugalom. Egy kis földes út falun és városon kívül, két oldalán pedig végtelen szántóföldek melyek csak ilyenkor a ködben végtelenek igazán és melyek mindegyike más és más, de mégis ugyanaz és ugyanúgy úszik rajta a köd és teszi végtelenné, végtelenül egyszerűvé. Pont ettől szép szerintem.

Canon EOS 40D + 12-24/4
Canon EOS 3000 + Canon 50/1,8 + 200-as Tesco

Fotópark

Ez a poszt is kicsit megkésve kerül fel mert hát izé... Tehát október 17-én lezajlott a fotópark nevű rendezvényünk melyet a Megascopic-al közösen hoztunk össze. Eredetileg, mint ahogy arra a név is utal egy belvárosi parkban lett volna a fotók kiteregetése, de a rossz idő beűzött minket a VMK első emeleti kis kiállítótermébe. Jöttek azért kedvesek fotóstul meg anélkül is nézelődtek meg csipeszeltek meg ilyesmi... Összesen 23 fotós hozta el egy vagy több fotóját így aztán 87 darab fotót sikerült kiteregetnünk amivel szépen be is telt minden "felület" szóval gazdaságosan kihasználtuk a beltér adta szükös ehetőségeket. A legjobb, azaz a legtöbb csipeszt kapott 20 fotót be is gyűjtöttük, és ha minden jól még idén novemberben kiállításra kerülnek ismét, ám ezúttal már egy arra méltó galériában. :)

Minden látogató és minden résztvevő kapott egy-egy ruhacsipeszt, melyet a neki legjobban tetsző képre csiptethette rá. SajtóSándor barátunk aki már kihagyhatatlan része fotóklubos rendezvényeinknek a saját képére szavazott...

Megtisztelt minket jelenlétével Dunaszerdahely egyik legnagyobb fotósa is Keszőcze Matyi, aki már a fotómaratonon lenyűgözött mindenkit és magával hozta apukáját is Ferencke cimboránkat. :)

Canon EOS 40D + Tokina 12-24/4

Hoppáhoppá

Mostanában eléggé elhanyagoltam kicsinyke blogomat és nem nagyon töltögettem fel újdonságokat ami meg is látszott a nézettségen meg a kommentmennyiségen. Ennek okául szolgál az időhiány meg a fotózáshiány meg kicsikét a lustaság is. Na de igyekszem erőt venni magamon és "visszatérni". Sok minden újdonság nincs úgyhogy ismételten előszedtem pár "gazdátlan képet" ezesetben a Konicás tekercsek egyikéről.

Konica c35 Automatic + 400-as Kodak Plus

Are You FREE?

Are You FREE? elnevezéssel idén is megrendezésre került egy igényes, és a környéken egyedülálló jazz fesztivál. A programok október 15-én kezdődtek Mediawave-es zenei filmek vetítésével, majd este egy szindarabot tekinthetett meg a közönség.

Másnap, azaz 16-án már én is részt vettem a fesztiválon, természetesen fényképezőgéppel a szemem előtt. Délután Tóth Viktor tartott workshopot ami nagyon különleges és nem utolsósorban nagyon baráti hangulattal árasztotta el a kis termet. A 2007-es év jazz zenésze különös jelenség és betekintést adott nekünk is az ő világába, gondolkodásmódjába mellyel a zenét és az egész világot közelíti meg. Nagyon jó kis agylazító volt, de egyben elgondolkodtató is. Élmény volt. (mindeközben megszerettem a Tokinát is :) úgyhogy megmarad)
Csak, hogy mégjobban értsétek, hogy milyen hangulatról és életszemléletről beszélek megemlíteném, hogy Viktor egy rozoga Tarabant kombival érkezett, mellette pedig egy Jaguar parkolt amivel a pozsonyi zenészek érkeztek! :)

Október 16

Este 6-kor a szlovák zenészekből és egy ausztriában élő szerb dobosból álló formáció a Milo Suchomel quartet lépett a szinpadra és nyitotta meg ezzel a koncertsorozatot. Könnyen fogyasztható klasszikusnak mondható jazzt játszottak, néhol finom dallamokkal, néhol pörgős ritmusos szólókkal és andalító balladákkal kényeztették a közönséget.

Utánuk következett a Tóth Viktor tercett, akik már kissé szabadabb irányzatot követtek, ami első hallásra furának és összeszedetlennek tűnhet, de ha szán rá egy kis időt az amber és át tudja érezni a zenét akkor sokkal csodálatosabb és sokkal mélyebb mint a "sablonos" kotta szerint játszott jazz. Tóth Viktort bőgőn Szandai Mátyás kísérte, a dobok mögött pedig Jeszenszky György ült. A koncert után sikerült szert tennem egy CD-re is még mielőtt elkapkodták volna mindet, a Climbing with mountains című album ami a 2007-es év legjobb jazzlemeze díjat nyerte el.

Október 17

A szombati estét a new york-i The Fonda/Stevens Group nyitotta meg. Az együttes tagjai: Michael Jefry Stevens – zongora, Joe Fonda – nagybőgő, Harvey Sorgen – dob, Herb Robertson – trombita. A nagypapa korú zenészek hihetetlenül közvetlenek és barátságosak voltak. Zenéjükkel méginkább fokozták a "FREE hatást" és méginkább szabadabban zenéltek mint előző este Tóth Viktorék. Néhol már kissé nehezebben emészthető volt számomra, de hát még fejlődnie kell izlésemnek ilyen téren.:)

A következőkben csak részben módosult az előző formáció, zongoránál maradt Michael Jefry Stevens, nagybőgőnél pedig Joe Fonda. A dobok mögé egy magyar fiatalember, Bágyi Balázs került, a szaxofont pedig Borbély Mihály ragadta meg, így állt össze az Eastern Boundary Quartet mely az amerikai stílust vegyítette a keleteurópaival és néhol népzenei mótívumokkal.

Élmény volt nézni a koncertek alatt a zenészek arcát ahogy öröm ült rájuk és mosolyogva behúnyt szemmel zenéltek lazán, természetesen, mint mikor sétálsz az utcán és lélegzel, és a gondolataid messze járnak, ugyanilyen természetesnek tünt az ahogy zenéltek, és saját kreativitásukat hatalmas zenei tudásukat vitték bele minden egyes hangba. Ahogy zenélés közben egymásra néztek és mosolyogtak és nevettek és örültek annak ha a másik nyomott egy hihetetlen dobszólót, és úgy csodálták mintha akkor hallották volna először, pedig a legtöbben már évek óta együtt zenélnek. Nem végig a megírt, ezerszer begyakorolt ritmusokat és hangokat nyomták hanem szárnyaltak, kibontakoztak és ezzel a szabadsággal olyan különös hangulatot teremtettek amit más zenei stilus nem nagyon tud visszaadni csak a jazz. Volt, hogy annyira belefeledkeztem, hogy el is felejtettem a szemem elé emelni a gépet és lefotózni a hihetetlen arcokat és átélést, de szerencsére azért volt az ilyenből bőven. :)
Remélem úgy alakul, hogy folytatódik a JazzKlub és remélem, hogy fotózhatom és ezáltal részt vehetek minden koncerten, mert nagyonis kezd nekem ez megtetszeni. :)

A fények...hát hullámokban változtak, néha sötét volt, néha még elég tűrhető, egyedül azt utáltam amikor mindent eláztattak lilás rózsaszines fénnyel. Na ilyenkor mindenki feje lila lett meg minden lila lett és sajnos ezt elég gyakran alkalmazták... Amennyire tudott győzött az 1000-es meg az 1600-as ISO és a fehéregyensúly csúszka a RAW konverterben, de sokszor így is felülkerekedett a lila.

Canon EOS 40D + Tokina 12-24/4 + Tamron 17-50/2,8 + Canon 50/1,8 + Canon 55-200(uborka)